Első igazi bicskámat meglepően későn, huszonvalahány évesen kaptam.
Gyerekkoromban természetesen volt pár, búcsúban vett darab - az ötcentis rugós kés pl. :-) - de ezek eltűntek, elhagytam vagy elajándékoztam őket. Egyikük még megvan, apró tollkés-szerű, egyszerű szénacél darab, fém markolattal, ami valaha zöld volt, de teljesen lekopott róla a festés. Ahhoz képest, hogy legalább 25 éves, egészen egyben van. (Most az élezésben picit elfogyott belőle. Update: időközben eladtam.)
(És megvan még a kollégiumban használt orosz kertészkés, amivel konzervet is szívbaj nélkül lehetett nyitni. Ezt ott találtam/kaptam, úgy rémlik. De ez már tényleg csak kertészkedésre való inkább.)
Utolsó kommentek